Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horváth Bálint - Duly

2011.01.01

 

            Egész kicsi korom óta vonzott már a zene világa, szerettem hallgatni, néha megpróbálkoztam énekelgetni is, akkor még úgy ahogy ment, he-he. Szüleimet 2 éves koromban döbbentettem le, mikor meghallottam Vangelis - A paradicsom meghódítása című számának fő dallamát és hangról hangra visszaadtam, nos akkor derült ki van itt valami. Valamikor réges régen még zenesuliba is jártam, de aztán ez valamiért abbamaradt, emlékszem ott is énekelni tanulgattam. Aztán az évek folyamán egyre jobban érdekeltek a rádióban és a magnókon hallott zenék, egyre jobban tetszettek a különböző dallamvilágú változatos dalok. Például a Bon Jovi-t már kiskoromban is szerettem, akkor is megfogott már az elektromos gitár hangzása, csak akkor még nem voltam nagyon tisztában hogy mi hogyan működik, de szerettem azt a hangzást és a mai napig szeretem.
            Egy nap édesapám hazaállított egy CD-vel, aminek egy fura aszott arcú figura volt a borítóján, kezében baltával, széles vigyorral. Az Iron Maiden - Killers című albuma volt, kérdeztem hogy "ez miféle?", mire édesapám csak annyit válaszolt, "Jóféle, hallgasd meg.". Hát gondoltam vesztenivalóm nincs, maximum nem tetszik. Hát betettem a korongot a kis metálkék hordozható Hifibe és PLAY. Amint elindult az első szám, elképedtem, hogy ez valami olyan amit még nem hallottam. Aztán mikor jöttek a szólók csak lestem, hogy aztarohadt. Ez volt az a pont, amikor megőrültem és elkezdtem a szobában a léggitározást, meg mindent, amit egy 14 éves megvadult kölyök csak csinálhat. Szabályszerűen sokkolt, megfertőzött, és ez a fertőzés azóta is tart, jelen sorok írása közepette is ezt az albumot hallgatom. Megnéztem a borítót előlről hátulról, belenéztem a belsejébe is, néztem, hogy ki kicsoda a bandában. Dave Murray játéka egyenesen megfertőzött, az a szólóhangzás egyszerűen hihetetlen, és ma is egyedinek és félelmetesnek tartom, egyből ő lett a példakép, és erre bárki bármit mondhat, nem fog változni.
            2004 Karácsonyára kaptam az első elektromos gitáromat, egy Jolana Strat típusú gyönyörűséget, mivel szüleim látták, hogy eléggé bele tudom élni magam a zenébe, utólag elmondták, hogy "meglátjuk mi lesz belőle" alapon döntöttek a gitár mellett. Persze amint megláttam beleszerettem. Próbálgattam, pengettem, ismerkedtem a hangszerrel. Később aztán tanulgattam az akkordokat, kvinteket, különböző fogásokat, tanárnál soha nem jártam, a fülemre kellett hagyatkoznom, és eredményesnek tűnt és a mai napig is annak tűnik. Az első szám amit eredményesen letudtam játszani, az másoktól eltérően nem a Smoke in the Water volt, hanem a The Trooper az Iron Maidentől. Később Attival össze-összeültünk, mivel ő akkor már basszerozott, így aztán alakultak a dolgok, csatlakozott hozzánk Dávid is, aztán lett a banda, lett a Corvus és lettek már a saját számok is. Azóta már számtalan dolgon túlvagyunk, és igyekszünk csak előre menni, minél több emberrel megismertetni a zenénket. Eddig sokaknak tetszett, amit csinálunk. A dallamok fogósak, az emberek pedig szeretik a jó dallamokat, a jó szólókat, a jó riffeket. :) Mondjuk, amikor megkaptam a gitáromat, még a fene sem gondolta volna, hogy szólógitáros lesz ebből a figurából, akit sokan Dulyként ismernek csak, he-he.

            Jelenlegi stílusomat leginkább a NWOBHM (New Wave Of British Heavy Metal) bandák egy része, az amerikai Glam és Hair Metal bandák mint pl. Mötley Crüe, Skid Row, Bon Jovi, de leginkább az Iron Maiden, szólóim hangzását és technikáját pedig Dave Murray (Iron Maiden) ihlette. Szeretem a számok pörgősségét, de csak azt, ami a 80-as évek meghatározó Heavy Metal dalaira jellemző, a mai szupertorzított dolgok nem érdekelnek. Szeretem, ha a daloknak van mondandójuk, van dallamviláguk, és nem csak üvölt bele a nagyvilágba.